A memóriakiesés művészete: Amikor a Fidesz még Soros pénzéből, Orbán Anita pedig a Fidesz megbízásából dolgozott

A politika nem a háláról szól, ezt tudjuk. De amit a kormánypárti gépezet Orbán Anita kapcsán művel 2026 januárjában, az nem egyszerűen hálátlanság, hanem a szelektív amnézia mesterkurzusa. A Tisza Párt új külügyi vezetőjét most „külföldi zsoldosként” és „Soros-emberként” állítják be, miközben a tények makacsul mást mutatnak: a Fidesz-kormány évekig a tenyerén hordozta, az alapítók pedig egykor pontosan abból a kasszából éltek, amit most az ördög pénztárcájának neveznek.

Amikor Kocsis Máté a minap „Bajnai Gordon udvartartásához tartozó sorosista ügynöknek” bélyegezte Orbán Anitát, valószínűleg reménykedett benne, hogy a választók memóriája legfeljebb az aranyhalakéval vetekszik. De lapozzuk csak fel a naptárat és a számlakönyveket!

2020: Amikor még „Nekünk Anita” volt

Nem a távoli múltról beszélünk. 2020 novemberében a magyar sajtó attól volt hangos, hogy a magyar kormány – igen, a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium – hivatalosan is támogatta Orbán Anitát egy kiemelten fontos nemzetközi pozícióra.

Akkor a cél az volt, hogy ő legyen az ENSZ fenntartható energiáért felelős különmegbízottja (SEforALL), sőt, NATO-berkekben is felmerült a neve magyar kormányzati hátszéllel. Akkor Szijjártó Péternek nem tűnt fel, hogy egy „veszélyes globalista ügynököt” ajánl a világ figyelmébe? Akkor a Vodafone vezérigazgató-helyettesi posztja még „magyar siker” volt, nem pedig „multikatonai” szolgálat? A válasz egyszerű: amíg a Fidesz címeres mezében futsz, addig hazafi vagy. Amint mezt cserélsz, a szakértelmedet visszamenőleg törlik a rendszerből.

A Soros-számla: Tények vs. Propaganda

A legszebb az egészben a „sorosozás”. A kormánypárti narratíva szerint Orbán Anita gyanús, mert nyugati agytrösztökkel (ECFR) állt kapcsolatban. De ha a nyugati ösztöndíj és a Soros-pénz a hazaárulás mértékegysége, akkor a Fidesz elnökségi ülésén komoly önvizsgálatot kellene tartani.

Nézzük a konkrét számokat, amiket a kormánypropaganda szeret elfelejteni:

1. Orbán Viktor (1989): A miniszterelnök nem titokban, hanem büszkén nyerte el a Soros Alapítvány ösztöndíját. Havi 10 000 dolláros (mai értéken ennek többszöröse) keretből utazhatott Oxfordba, a Pembroke College-ba, hogy az angol liberális filozófia történetét tanulmányozza. Akkor ez „nemzeti érdek” volt.

2. A Fidesz indulása (1988-89): A párt (akkor még szervezet) infrastrukturális hátterét jelentős részben Soros György finanszírozta. Kövér László, Deutsch Tamás és Németh Zsolt is részesültek különféle támogatásokban. A legenda szerint az első fénymásolók, amelyeken a röplapokat gyártották, szintén az alapítványtól érkeztek.

A képlet tehát így néz ki a Fidesz szemüvegén keresztül:

• Ha Orbán Viktor fogad el pénzt Sorostól a politikai karrierje indításához: Zseniális taktikai lépés.

• Ha Orbán Anita dolgozik nyugati cégeknél (Tellurian, Vodafone), majd csatlakozik az ellenzékhez: Idegen érdekek kiszolgálása.

Szijjártó, a tiszta lap

És itt a csavar: Szijjártó Péter, aki most a leghangosabban vezényli a külügyi támadásokat, kényelmes helyzetben van. Ő 1978-ban született, 2002-ben diplomázott a Corvinuson. Neki már nem kellett Soros-ösztöndíjért sorban állnia, ő már a Fidelitasba lépett be, nem a rendszerváltó ellenzékbe.

Könnyű úgy „soros-ügynöközni”, hogy az embernek nincs 89-es fotója Oxfordból. De éppen ez a cinizmus csúcsa: azok kiáltanak kígyót-békát egy szakemberre a nyugati kapcsolatai miatt, akiknek a főnöke konkrétan a Soros-ösztöndíjnak köszönheti, hogy világot látott, mielőtt politikus lett.

Orbán Anita bűne nem az, hogy „rossz ember” lett. A bűne az, hogy a tudását, amit 2010 és 2015 között a kormány még büszkén használt az energiabiztonsági tárgyalásokon, most Magyar Péter csapatában kamatoztatja. A Fidesz pedig pontosan tudja: egy volt bennfentes a legveszélyesebb ellenfél. Ezért kell őt megsemmisíteni – még akkor is, ha ehhez a saját múltjukat kell letagadniuk.