Geopolitikai elemzők körében egyre terjed a pletyka, amely szerint Donald Trump elnök térképén egy apró közép-európai ország villog vörösen. Miután Venezuelát az olajért, Grönlandot pedig a ritkaföldfémekért vette célba, félő, hogy Magyarországra is szemet vetett. De vajon miért? A válasz aggasztóbb, mint gondolnánk: a világpiacon egyetlen, limitált szériás erőforrásunk van, ami Trumpnak hiányzik.
Az amerikai külpolitika mozgatórugói mindig is egyszerűek voltak: szerezd meg azt, amid nincs, de szükséged van rá. Láttuk a forgatókönyvet Venezuelában, ahol a „kábítószer-ellenes harc” álcája mögött gyanúsan feketén csillogott a kőolaj ígérete. Láttuk a Grönland-dossziét, ahol Trump nemes egyszerűséggel meg akarta vásárolni a világ legnagyobb szigetét, nyilvánvalóan nem a fókák iránti rajongása, hanem a stratégiai fontosságú ritkaföldfémek miatt.
Most azonban a Fehér Ház (vagy Mar-a-Lago) stratégái új célpontot azonosíthattak. Magyarországnak nincs jelentős olaja, aranytartalékunk szerény, és lítiumban sem bővelkedünk. Mégis, van valamink, ami senki másnak nincs. Egy olyan unikum, egy olyan politikai „rare earth metal”, amiért Trump bármire képes lenne.
A kizárólagos magyar „Know-How”
Donald Trump mindig is vonzódott az erős emberekhez, a „strongman” imázshoz, de lássuk be: az amerikai alkotmány és a fékek-egyensúlyok rendszere folyamatosan akadályozza őt a kiteljesedésben. Ezzel szemben itt van a Kárpát-medence szívében egy modell, egy élő, lélegző prototípus, aki tökélyre fejlesztette azt, amiről Trump csak álmodozik.
Ez az erőforrás nem más, mint Orbán Viktor.
A geopolitikai félelem tehát megalapozott. Mi történik, ha Trump rájön, hogy az illiberalizmus „eredeti receptjét” nem lehet csak úgy lemásolni? Hogy hiába próbálkozik otthon, az igazi, hamisítatlan, 2/3-os, rendeleti úton kormányzó, Brüsszellel (vagy Washingtonnal) dacoló miniszterelnök-típusból a világon csak egyetlen hiteles példány létezik?
Ahogy Grönland a ritkaföldfémek hazája, úgy Magyarország a politikai unortodoxia globális bányája, és a bánya mélyén egyetlen hatalmas gyémánt ragyog.
A fenyegető invázió forgatókönyve
A szakértők szerint az offenzíva nem hagyományos katonai eszközökkel indulna. Nem számítunk bombázókra Ferihegy felett. Trump stílusát ismerve először egy „Art of the Deal” típusú, visszautasíthatatlan ajánlat érkezne.
„Adjuk át a Miniszterelnök Urat önként, cserébe… nos, cserébe nem vetnek ki ránk védővámot a pirospaprikára.”
Ha ez nem válik be, jöhet a nyomásgyakorlás. Szankciók a pálinkára? Embargó a gulyáskrémre? A feszültség tapintható. A lakosság riadtan figyeli az eget, várva a narancssárga helikoptereket, amelyek azért jönnek, hogy elragadják tőlünk nemzeti kincsünket, a politikai stabilitás két lábon járó szobrát. Hiszen kinek van még egy ilyen vezetője? Senkinek. Ez a mi keresztünk – akarom mondani, a mi kincsünk.
A végső csavar: A nemzeti önfeláldozás
De álljunk meg egy pillanatra. Kell-e félnünk ettől az inváziótól? Ha Trump valóban szemet vetett Orbán Viktorra, ha valóban úgy érzi, hogy az amerikai nagyság visszanyeréséhez (MAGA) elengedhetetlen a magyar miniszterelnök személyes jelenléte a Fehér Házban tanácsadóként, alelnökként, vagy akár örökös tiszteletbeli elnökként… akkor mi, magyarok, hogyan reagáljunk?
Bár a szívünk megszakadna, hogy elveszítjük őt, a történelem arra tanított minket, hogy a világbéke érdekében néha áldozatokat kell hozni. Ha Amerika boldogsága ezen múlik, ha Trumpnak tényleg annyira kell a magyar modell alfája és omegája, akkor legyünk nagylelkűek.
Ne tanúsítsunk ellenállást. Sőt, csomagoljuk be díszszalaggal.
Tisztelt Elnök Úr! Ha kell Önnek az egyetlen, az utánozhatatlan, a mi drága Vezetőnk, ne habozzon. Vigye! Mi, magyarok, összeszorított foggal, könnyes szemmel, de a globális érdekeket szem előtt tartva, önként és dalolva lemondunk róla az Ön javára. Még a repülőjegyet is mi álljuk.
Csak vissza ne hozza.
Discover more from 1st-press
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
