Boldizsár Lajos: A mentőszolgálat hivatása iránti szeretet és elhivatottság

Boldizsár Lajos mentőtiszt az ajkai nyugdíjas klubok tagjainak tartott meghitt előadásában nemcsak a magyar mentőszolgálat történelmét elevenítette fel, hanem azt a mély szeretetet és elhivatottságot is, amely nap mint nap inspirálja őt a hivatásában. Szavai mögött végig érződött a pálya iránti mély tisztelet, s amikor az indítékairól, elköteleződéséről beszélt, a hangja is elcsuklott.

Az esemény kezdetén, amikor szóba került, hogy a város elismerését tolmácsolta a mentőállomás kollégái felé, Boldizsár Lajos elérzékenyülten beszélt a szakma iránti szeretetről és a hivatás megújulásának fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy az utánpótlás kiképzése nem csupán szakmai, hanem emberi értékeket közvetít, hiszen az elmúlt évek során számos fiatal, elhivatott szakember kezdhette meg pályafutását a mentőszolgálat kötelékében. Mint mondta, ezek az orvosok, ápolók és technikusok egyaránt a betegek iránti odaadásukkal teszik szebbé ezt a hivatást.

A történelmi áttekintés során a mentőszolgálat születésének időszakára, az 1887-es kezdetekre és az azóta eltelt fejlődés mérföldköveire is szeretettel emlékezett vissza. Külön megemlítette Csonka János és diákjai munkáját, akik az 1893-as első elektromos mentőautót megalkották, és tisztelettel idézte fel, hogy az önkéntesek milyen lelkesedéssel dolgoztak. Az előadó szavaiból végig átsugárzott, hogy mennyire büszke arra, hogy ennek a szakmának részese lehet, hiszen olyan nemes feladatot lát el, amelynek történelmét annyi kiváló elődje írta.

A mai helyzet bemutatásakor is szeretettel beszélt a mentőszolgálat minden egyes tagjáról, az állomások működéséről, a rohamkocsik elérhetőségéről és az egyre fejlettebb légi mentésről. Ahogy a modern mentési rendszer működését ecsetelte, érződött, hogy szívügye ez a szolgálat, és minden beteghez közelebb szeretné hozni az azonnali ellátás lehetőségét.

Előadását azzal zárta, hogy a mentőtiszti pályát fontolgató fiatalokhoz szólt, és szívből jövő, szeretettel teli szavai bátorságra és elhivatottságra ösztönöztek mindenkit, aki e hivatás iránt érdeklődik. Boldizsár Lajos végül mély hálával beszélt azokról az erkölcsi és szakmai elismerésekről, melyeket a kiemelkedő teljesítményért adnak, s személyes példaképeit is megemlítette, akik az ő számára a szakma szellemiségét jelképezik. Szavai mögött végig ott lüktetett a segíteni akarás és a szakma iránti odaadás, amely szinte minden jelenlévőt megérintett.