Tragédia kellett volna? – Letartóztatták az ajkai zaklatót, megszólalt a családja

Letartóztatását indítványozta az Ajkai Járási Ügyészség annak a zaklatás vétségével gyanúsított 22 éves férfinak, aki a tiltakozása ellenére napokon keresztül követett és a lakóhelyén is felkeresett egy fiatal, számára ismeretlen nőt Ajkán. Az Ajkai Járási Ügyészség közleménye szerint a férfi letartóztatását szökés, elrejtőzés, bűnismétlés veszélye, valamint a bizonyítás megnehezítésének lehetősége indokolta. A gyanúsított az elfogásakor megpróbált elmenekülni a rendőrök elől, továbbá hasonló cselekmény miatt már másik büntetőeljárás is folyamatban van ellene.

A megalapozott gyanú szerint az elkövető 2024. szeptember 18-án délután az utcán szólította meg a hazafelé tartó sértettet, aki nem válaszolt neki, folytatta az útját. A férfi követni kezdte, majd amikor a lakóhelyéhez ért, ismét próbált vele kapcsolatba lépni. A lány ekkor felszólította, hogy ne kövesse, de a gyanúsított egészen addig ment utána, amíg csak a sértett be nem zárta maga mögött a lakásuk ajtaját.

Két nappal később aztán megjelent a ház előtt, több órán keresztül nézte a sértett lakásának ablakát, s csak akkor ment el, amikor a lány hozzátartozói lementek hozzá és távozásra szólították fel.

Másnap már a lány lakásáig ment, ahova virággal a kezében bekopogtatott, ám a sértett édesapja hiába kérte, hogy távozzon és zárta be előtte az ajtót, újból zörgetett. Az apa ismét rászólt, ám a gyanúsított lement a ház elé és a sértett ablakát bámulta, majd onnan csak a kiérkező rendőrök közbelépésére ment el.

A férfi ezt követően ismeretlen helyre távozott, a nyomozó hatóság pedig elfogatóparancsot bocsátott ki vele szemben, melynek alapján másnap elfogták és őrizetbe vették.

Miután a gyanúsított az elfogásakor próbált elmenekülni a rendőrök elől, illetve hasonló cselekmény miatt már másik büntetőeljárás is van ellene folyamatban, az ügyészség a szökés és elrejtőzés, a bűnismétlés, valamint annak kiküszöbölése érdekében, hogy a bizonyítás eredményességét megnehezítse, a letartóztatására tett indítványt, amelynek a Veszprémi Járásbíróság nyomozási bírója helyt adott és a kényszerintézkedést egy hónapra elrendelte. A végzés ellen a gyanúsított és védője is fellebbezett, így az nem végleges.

Eközben továbbra is sok a kérdés a zaklató előzetes mentális állapotával kapcsolatban. A család állítása szerint a férfi nem szedte a gyógyszereit, és viselkedése miatt korábban többször is segítséget kértek, ám kérésüket figyelmen kívül hagyták. Az eset továbbra is ráirányítja a figyelmet a mentális egészségügyi ellátórendszer nehézségeire, és arra, hogy a megelőzés sokszor milyen nehézségekbe ütközik.

A sikeres elfogásról mi is beszámoltunk.  Lapunkhoz azóta a családhoz közelállók fordultak, döbbenetes információkkal szolgálva a történtek előzményeiről.

Mint ismert, a férfit zaklatás miatt hallgatták ki a rendőrök, megelőző távoltartást rendeltek el ellene, őrizetbe vették, és kezdeményezték letartóztatását. A család barátai és tagjai által megosztott információk szerint azonban a fiatalember nem szedte gyógyszereit, viselkedése miatt pedig korábban többször is segítséget kértek az illetékesektől. Állításuk szerint kérésüket figyelmen kívül hagyták.

– Kértük az intézetbe való szállítást nem is egyszer! Válasz az volt, amíg nem történik tragédia, nem tehetnek semmit! – fogalmazott a család egyik tagja kétségbeesetten. -hozzátette, hogy a Rendőrök, mindig segítőkészek voltak, de sajnos a jogszabályok kötik a kezüket és a jóindulatuk kevés volt ahhoz, hogy érdemben intézkedni tudjanak.  – Ha nem velünk történik meg, én sem hinném el, hogy van ilyen! És látja kedves, mégis… Az igazság az, hogy bezárni otthonra nem zárhattuk, mert egy felnőtt ember szabadságát nincs jogunk korlátozni! (ilyenkor jönnek az ember jogaival), de mikor baj van, senkit nem érdekel! – mondta a családtag kissé elcsukló hangon

A család felháborodása érthető, hiszen állításuk szerint a zaklatás megelőzhető lett volna, ha időben szakszerű segítséget kapnak. A történtek rávilágítanak arra a súlyos problémára, hogy a mentális betegségben szenvedők hozzátartozói sokszor magukra maradnak, miközben a jelenlegi szabályozás nem feltétlenül teszi lehetővé a hatóságok számára a gyors és hatékony beavatkozást. Az eset felveti a kérdést: megfelelőek-e a jelenlegi törvényi keretek, és garantálják-e a gyakorlatban is mind a betegek, mind a környezetükben élők biztonságát?