Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ország, ahol az emberek – isten tudja, miért – szeretni akarták tudni, hol jár a vonatuk. Ezért a MÁV – a Nagy Államvasutak – kifejlesztett egy szuper, valós idejű vonatkövető rendszert, a Vonatinfót, ami még színkódos térképen is mutatta a késéseket, mintha azok valóságosak lennének. Az utasok boldogok voltak, hiszen láthatták, hogy a vonatuk épp hol áll, merre várakozik, és miért ér célba két órával később. Micsoda átláthatóság!
Azonban ez a boldogság nem tarthatott sokáig. Egy napon Lázár János építési és közlekedési miniszter úr, a közlekedés legfőbb vizionáriusa, rájött a Vonatinfó szörnyű hibájára: túl sok információt adott az utasoknak a valóságról. Hogyan is fejleszthetnénk a vasutat, ha mindenki látja a napi késéseket, ahelyett, hogy higgyen a szép, új jövő ígéreteinek?. Ezért a Miniszter úr meghozta a bátor döntést: „Állítsuk le a Vonatinfót!”. Mert ugye, ha nem látod a késést, az nem is létezik! „A késéseket letagadni akarja, és nem megszüntetni” – jegyezte meg bölcsen Vitézy Dávid, aki nyilván nem értette a miniszteri logika mélységeit. A MÁV, mint jó, engedelmes szervezet, azonnal végrehajtotta a parancsot, és bevezette az EMMA rendszert, ami a források szerint „teljesen alkalmatlan a valós idejű forgalom követésére”– de legalább nem mutatott semmi kellemetlen valóságot.
Az utasok persze először felháborodtak. Mégis, hogy merészel valaki megszüntetni a késések hivatalos látványosságát?! De ekkor, mint a mesében, előbukkant egy informatikusokból álló civil csapat. Ők, a „hobbivasutas informatikusok”, egyetlen hétvége alatt összedobtak egy oldalt, a Holavonat.hu-t, ami pontosan azt tette, amit a Vonatinfó. Sőt, annyira népszerű lett, hogy néha még túl is terhelődött, de persze nem szándékosan, hanem „a felhasználók tömegének természetes következményeként”. Micsoda önzetlenség! Micsoda „civil kezdeményezés a közszolgáltatások pótlásában”!
A Miniszter úr azonban, látva ezt a „veszélyes” átláthatóságot, ismét közbelépett. Facebook-posztban támadta meg a Holavonat.hu-t, azon állítva, hogy az oldal „adathalász tevékenységet folytat, a MÁV Emma rendszeréből »lopja el« az adatokat, és robotjaival túlterheléses támadást (DDoS) hajt végre”. A fejlesztők értetlenül álltak a vádak előtt. „Nem adatot loptunk, hiszen kizárólag nyilvános adatokat jelenítettünk meg, és nem hajtottunk végre túlterheléses támadást sem – hiszen percenként maximum egyszer kértük le az adatokat”– mondták. Ez persze messze nem számított DDoS támadásnak. Politikai motivációt is tagadtak, ők csupán „hobbivasutas informatikusok” voltak. Még a kormányközeli média is először „ajánlotta” az oldalt, mielőtt hirtelen „veszélyesnek” minősítette volna Lázár úr támadása után.
De a „politikai retorzióktól való félelem”elrettentő erejű volt. A fejlesztők, látva a hatalmas politikai nehézséget egy egyszerű vonatkövető oldal fenntartásában, úgy döntöttek, leállítják az oldalt. Búcsúüzenetükben köszönetet mondtak és elutasították a vádakat. Az utasok ismét „vakon maradtak”.
És ezzel be is zárult a kör! A Vonatinfó ügye tökéletesen megmutatta, hogy a vasúti infrastruktúra fejlesztése, sőt, még a puszta tájékoztatás is, „erősen centralizált, politikai irányítás alatt áll”. Mert ami a vasút jövőjét illeti: miért is lennének átlátható információk, ha a politika sokkal hatékonyabban tudja „kontrollálni a közlekedési információkat” és a „narratívát”, ha az utasok sötétben vannak?
De a történet, mint tudjuk, sosem ér véget, hiszen „máris megjelent egy újabb alternatíva, a Vonatterkep.hu”, mert a közösség valahogy mégis „igényt tart az átlátható vasúti információkra”. Vajon meddig? A válasz a jövő vasúti ködében rejlik.
Discover more from 1st-press
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
