A közelmúltban Pottyondy Edina humorista esete is elgondolkoztat azon, hogy a magyar közélet és kulturális élet egyre inkább emlékeztet a Kádár-rendszer bizonyos módszereire. Pottyondy Pilisvörösváron tervezett fellépését az utolsó pillanatban mondták le. Arra a kérdésére, miszerint „fentről szóltak le” – Pottyondy szerint azt mondták, ezt nem tudnák cáfolni. Ez a magyarázat igencsak ismerős azok számára, akik emlékeznek a „három T” korszakára.
A kultúra feletti kontroll – Kádártól napjainkig
A Kádár-rendszerben a hatalom pontosan meghatározta, ki és milyen körülmények között léphetett a színpadra. A művészeket és előadókat három kategóriába sorolták: támogatott, tűrt és tiltott. Míg egyesek, mint például Hofi Géza, kritikáikat humorba csomagolva felléphettek, addig másokat elhallgattattak, ellehetetlenítettek vagy éppenséggel tiltólistára helyeztek.
Hasonló mintázatok látszanak kirajzolódni ma is. Pottyondy Edina története nem egyedi: Somogyi András, egy másik kormánykritikus humorista, szintén rendszeresen számol be arról, hogy milyen helyszínekről tiltják ki, vagy hol nem kívánatos a fellépése. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a hatalom ma is igyekszik kontrollálni a közönséghez eljutó üzeneteket, különösen, ha azok kritikusak a jelenlegi rendszerrel szemben.
Pottyondy Edina esete: a színfalak mögött
Pilisvörösvár művelődési házában Pottyondy fellépése eredetileg le volt szervezve, még a szerződéshez szükséges adatokat is elkérték. Azonban a szervezők később visszaléptek, és Edina facebookposztja szerint „fentről jövő utasításra” lemondták az eseményt, anélkül hogy hivatalos magyarázatot adtak volna. Ez a fajta beavatkozás nemcsak az előadókat sújtja, hanem a közönséget is megfosztja attól, hogy szabadon választhasson a kulturális események közül.
A humor fegyver, de a cenzúra élesebb?
A hatalom kontrollja különösen érzékeny a humorra, mivel az képes egyszerűen és közérthetően rávilágítani a társadalmi és politikai visszásságokra. Az ilyen esetek azonban azt jelzik, hogy a kritikus hangok elfojtása fontosabb prioritássá vált, mint a szabad véleménynyilvánítás vagy a kulturális sokszínűség fenntartása.
Miközben az egészségügy, az oktatás és más alapvető rendszerek omladoznak, a hatalom energiát nem kímélve száll szembe olyan humoristákkal, akik a színpadon szeretnék kifejezni véleményüket. Ez a helyzet hűen tükrözi a Kádár-rendszer mentalitását, amelyben a politikai lojalitás fontosabb volt, mint az érdemi párbeszéd vagy a tehetség elismerése.
Merre tovább?
Pottyondy Edina és más humoristák nem adják fel. A vidéki turnék és a budapesti fellépések továbbra is lehetőséget kínálnak arra, hogy a közönség hallhassa azokat a kritikus hangokat, amelyeket egyesek elhallgattatni próbálnak. Somogyi András példája pedig azt mutatja, hogy az ilyen esetek nem egyediek, hanem a kultúra feletti kontroll egyre szélesebb körű jelenségeire utalnak. Az, hogy ezek a történetek napvilágot látnak, azt bizonyítja: a kultúra feletti kontroll erősödése ellenére is van igény a szabad véleménynyilvánításra, és vannak, akik nem hajlandóak csendben maradni.
A borítokép az ajkai fellépésen készült, ahol szívesen látják az említett humoristákat is.
Discover more from 1st-press
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
