A kormányablak egy napja

Fikció vagy valóság?
Ez a magyar valóság! 🙁 Ha bárki magára ismer, az nem a véletlen műve.

Az alábbi történetet a facebookon posztolta egy elégedett adófizető.

KORMÁNYABLAK

Ügyintéztem ma. TAJ-kártyát kellett csináltatnom, mert a régit elhagytam már évekkel ezelőtt. Eddig a kutyának se hiányzott, de most szükségem van rá.
Okmányiroda. Vagyis KORMÁNYABLAK. Már ez maga egy egetverő faszság, hogy egy hivatalt, vagyis hivatali helyiséget így hívnak. De mindegy. Bementem, sorszám a sorszámos kis ketyeréből. Kinyomtatva 09:58-kor, várakozók száma: 2
Amúgy voltunk vagy húszan, csak a többiek mást intéztek volna gondolom.
Majd leültem.
10 azaz TÍZ kibaszott helyen folyt volna az ügyintézés, de én még ennyi dologtalan, lófaszra való, agyalágyult fehérnépet az életben nem láttam egy rakáson. Kettő ült és tette a dolgát, a többi meg:
„Szia Nórikám.” – „Csókolom Gizi néni.” – „Jaj milyen puccos kis táskád van.” – „Ugye? Most vettem, le volt árazva kétezerötre” – „Jaj hát nagyon csinos, hol vetted” – „A Rossmannban, most jöttem vissza” – „Ó, de jó van még, nem tudod?” – „Nem tudom, biztos van meg kell nézni:” – „Jaj át is ugrok gyorsan.”
Gizi néni el, Nórika elindul egy ajtó felé, de kilép rajta egy másik szépreményű:
„Jajj, szia Adri, puszi-puszi hát ma még nem is láttalak”
(Hogy a kurva anyádba láttad volna mikor eddig a Rossmannban evett a rosseb? Igaz két órája tart a munkaidőd de rá se basszál, én itt várakozok meg rajtam kívül sokan de ki a faszt érdekel mikor akciós a cekker.)
„Szia Nórika, de csinos vagy ma, ezt a blúzod még nem is láttam” (kezdődik…)
„Jaj, a múltkor vettem a Mártinál, tök olcsó volt munkába pont megfelel” – „Én is benézek akkor délután hozzá, hátha találok hasonlót”
(Itt a legszívesebben kezet csókoltam volna ennek a derék lánynak, mert igaz lófaszt nem csinál csak picsáskodik, de legalább itt marad, nem mint a szatyorhajszoló vén kurva Gizi néni)
„Na de mesélj Nóri, mi újság?”
(Gondolom kibaszottul sokminden történhetett tegnap óta vele)
„Képzeld tegnap elvoltunk a tesóméknál” – „A Briginél? Ezer éve nem láttam, mi van vele?” – „Most jöttek haza a kórházból, megszült.” – „Megszült? Ne beszélj! Húha. Terhes volt?”
(Nem baszdmeg, csak úgy fogta magát és megszült.)
„Igen, az volt.”
(Szinte le mertem volna fogadni.)
„Na és jól van? Mije született?”
(Gyereke te agyhalott, mije született volna, csikója?)
„Kisfia, Zétény lett a neve”
(De tele a faszom ezekkel a mélymagyar nevekkel)
„De jó, ki az apja nem is tudom hirtelen.”
(Lehet, hogy hirtelen Brigi sem tudná, mert annyian csavartak be neki csak valakit bepalizott)
„Hát a Zoli.” – „Jaj a Zoli, de régen láttam, én is jártam vele még régen tudod majdnem el is vett.”
(Szerintem jobban járt, hogy nem tette.)
„Jól megy nekik szerencsére, jól élnek. Zoli kamionozik, háromhetente van itthon, de igen jól keres”
(Hm..háromhetente jön haza. Hogy is van ez az apaság?”
„Jaj most látom a körmöd, ki csinálta?” – „A Nati. Szépen dolgozik meg olcsón is. Nem mész el hozzá valamikor?” – „Felhívnám de nincs meg a száma, add már meg” – „Nincs bent a telefonomban, de ugorj ki hozzá szerintem most”
(.Adri leány veszi a kabátját, a megelőlegezett kézcsóknak még a gondolata is visszavonva. Nórika félig kinyitja az előbb célba vett ajtót ami mögött minimum hárman trécselnek és picsáskodik tovább. Mi, 17 főre fogyatkozva várakozunk. Adrinak meg az anyjának is az anyja picsáját)
„Sziasztok lányok, van még kávé?” – „Megittuk Nórika de teszek fel.” – „Ne tegyél fel Gabi, van nálam vaníliás cappuccino, gyertek, kóstoljátok meg valami isteni.”
(Vízforraló be, picsulás hőfoka emelkedik, kacaj, vidámság, ki hova megy wellnesselni, szolizni, fodrászhoz, fogorvoshoz, pinát szőrteleníteni, stb. Megajókurvaanyátok…)
„Ez valami mennyei Nórika, hol vetted?” – „A százforintosban” – „Úgyis menni akartam a mobiloshoz üvegfóliát rakatni az ájfónomra, megyek is meg beugrom a százforintosba is.”
(A távol lévő alkalmazottak száma ezennel háromra, a várakozók létszáma közben huszonkettőre, a vérnyomásom meg mérhetetlen magasságokba emelkedett.)
Hát azt a, tetves kibaszott sároshátú, ágyúhúzó, hónaljmankós sánta kurva anyátokat, azt. Vagy tizenöt idióta, agyatlan, dologtalan, munkakerülő ribanc dolgozik minden egyes ilyen istenverte helyen. Gondolom nem minimálbérért. Hanem közalkalmazottként, reggel 8-tól, délután 4-ig, hétfőtől-péntekig, szabad hétvégével.
Ezeket az én adómból fizetik azért, hogy az én ügyeimet intézzék. Ehelyett mi van? Basznak a világra, hülyeségekre kúrják el az időt, Rossmannba mennek, körmöshöz mennek, telefonoshoz mennek, faszomtudja hova mennek. De dolgozni – ketten dolgoztak az alatt a kibaszott másfél óra alatt mire sorra kerültem.
Ezért tart itt ez a szájbalökött ország, ahol tart.
Ezért!